A költségjegyzék módosítása, mint a perköltségmegvonás alapja? A pernyertes fél által előterjesztett költségjegyzék per alatti módosítása önmagában megalapozhatja-e a perköltségigény elutasítását?
A Kúria az Mfv.10016/2026/4. számú precedensképes – így az alsóbb fokú bíróságokra kötelező – határozatában e kérdésben adott iránymutatást, amelynek keretében a pernyertes fél javára megítélhető ügyvédi munkadíj bírósági általi mérséklésének feltételeit is vizsgálta. E kérdés azért bír jelentőséggel, mivel a Kúria BH 2025.115. számon közzétett Gfv.30.280/2024/5. számú, valamint a Pfv.20.887/2023/6. számú precedensképes határozataiban utóbbi kérdéskört már vizsgálta.
Az elsőfokú eljárás: a perköltség felszámítása és mérséklése
A határozat alapjául szolgáló munkaügyi perben a pernyertes alperes perköltség megtérítése iránti igényét – figyelemmel többek között a Pp. 81. § (1) bekezdésében foglaltakra – annak felszámításával kérte. Az ügyvédi munkadíj, mint perköltségelem összege vonatkozásában a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 2. § (1) bekezdésében foglalt szabályozás volt alkalmazandó, amely a fél és jogi képviselője közötti megbízási jogviszony alapján kikötött munkadíj összegének perköltségként történő érvényesítését teszi lehetővé. Az alperes ennek megfelelően a jogi képviselőjével kötött megbízási szerződésben rögzített ügyvédi munkadíj megtérítését kérte.
A felszámított ügyvédi munkadíj bíróság általi, indokolással ellátott mérséklésére a Rendelet 2. § (2) bekezdése alapján kizárólag akkor kerülhet sor, ha annak összege nincs arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A Kúria Pfv.20.887/2023/6. számú precedensképes határozata (a továbbiakban: Kúriai határozat) szerint az aránytalanság megállapítását és az arra alapított mérséklést a bíróságnak az ügy konkrét körülményeire kiterjedő részletes elemzéssel kell indokolnia. Az ügyben eljárt elsőfokú bíróság e követelményeknek nem tett eleget, mivel a perköltség mérsékléséről tényleges indokolás nélkül döntött.
A pernyertes alperesnek járó, a munkaórák és az óradíj szorzataként meghatározott perköltség összegét az elsőfokú bíróság akként mérsékelte, hogy a beterjesztett 77,75 óra munkaóra helyett arányosan csak 28,7 munkaórát tartott megállapíthatónak, a felperest pedig 4 080 681 forint helyett 1 500 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte.
Kiemelendő, hogy az elsőfokú bíróság nemcsak a munkaórák számát szállította le, hanem az ügyvédi óradíj mértékét is mérsékelte annak ellenére, hogy azt határozatában egyébként nem találta eltúlzottnak. Ugyanis az eljárt bíróság – az alperesi jogi képviselő által csatolt költségjegyzékben feltüntettek ellenére – arra sem volt figyelemmel, hogy az alperes és az alperesi jogi képviselő között fennállt megbízási szerződésben rögzített óradíj mértéke – a megbízási szerződés inflációkövető rendelkezéseire figyelemmel – a peres eljárás során növekedett.
Az elsőfokú bíróság álláspontja a mérsékléssel összefüggésben mindösszesen annyi volt, hogy bár az alperesi beadványok részletesek és valamennyi releváns körülményre kiterjedő nyilatkozatokat tartalmaztak, a beadványok terjedelme, a tárgyalások száma és azok időtartama, a jogvita bonyolultsága – miután a bíróságnak végül jogkérdésben kellett döntenie – nem tette indokolttá a 77,75 munkaóra ráfordítást. Ezek mellett érvként rögzítette azt is, hogy az alperesi perköltségigény a pertárgy értékéhez (11.133.333 forint) képest is eltúlzott volt.
Az óradíj mérséklésének korlátai
Az ügyvéd és az ügyfele közötti megbízási szerződésben megállapodott ügyvédi óradíj bíróság általi mérséklésére – ahogy a hivatkozott Kúriai határozat is tartalmazza – a szerződés tartalmának szabad meghatározása alapelve okán kivételesen van lehetőség, legfeljebb akkor, ha az a piaci viszonyokkal és a józan ésszel nyilvánvalóan ellentétes, kirívóan eltúlzott mértékű. Az elsőfokú bíróság ítélete szerint az alperesi jogi képviselő óradíjának mértéke nem volt eltúlzott, ennek ellenére az óradíj mértékét érintő mérséklést is végzett, melynek indokát azonban nem adta, az aránytalanság vizsgálatát a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenység és az ügyvédi munkadíj egybevetésével nem tette meg.
Az aránytalanság vizsgálatának tartalma és szempontjai
A hivatkozott Kúriai határozat értelmében az aránytalanság vizsgálata az ügyvéd ténylegesen elvégzett tevékenységének és az ügyvédi munkadíjnak az egybevetése. A perhez kapcsolódó képviseleti tevékenység vizsgálata elsődlegesen tényeken, továbbá az egyedi jogvitában felmerült egyéb körülményeken alapulhat és a kifejtett ügyvédi tevékenység eljárásjogi szempontú konkrét értékelését jelenti. Ennek keretében tehát az elsőfokú bíróságnak objektív szempontokat kellett volna vizsgálnia, vagyis azt, hogy az alperesi jogi képviselő tényleges perbeli tevékenysége a megbízási szerződésben általa vállalt kötelezettségnek megfelelt-e: a tárgyalásokon részt vett, a pervitelhez szükséges periratokat elkészítette, határidőket betartotta, azaz az alperes jogi képviseletét az eljárási jognak megfelelően ellátta. Az elsőfokú bíróság ítélete ezzel összefüggésben megállapítást nem tartalmazott.
Az elsőfokú ítélet belső ellentmondása
Az ítélet indokolása önmagában is feloldatlan ellentmondást hordozott. Miközben a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a per tárgya és körülményei nem tették indokolttá a 77,75 órás ügyvédi munkaidő-ráfordítást, egyúttal kifejezetten rögzítette, hogy az alperes beadványai igen részletesek és minden körülményre kiterjedő nyilatkozatokat tartalmaztak. E megállapításból ugyanakkor az következik, hogy az elsőfokú bíróság az objektíven vizsgálható szempontok alapján maga is megfelelőnek ítélte az alperesi jogi képviselő által nyújtott képviseleti tevékenységet, és azt a megbízási szerződésében vállalt kötelezettségek teljesítésével összhangban állónak tekintette. E belső ellentmondást azonban az ítélet nem oldotta fel: a bíróság a kifejtett ügyvédi tevékenységet elismerte, annak időráfordítását azonban mégsem vette érdemben figyelembe.
A perköltség mérséklése keretében az elsőfokú bíróság arra sem volt figyelemmel, hogy óradíjon alapuló elszámolás szerinti munkadíj arányosságának vizsgálata – figyelemmel a Kúria hivatkozott határozatában foglaltakra – nem szűkíthető le a bíróságon töltött időtartamra vagy nem jelentheti azt, hogy a bíróság véleménye szerint egy perirat elkészítése mennyi időt vesz igénybe (milyen gyorsan írható meg), mivel az tartalmazza a felkészülést, az ügyféllel folytatott – általában többszöri – egyeztetést, kommunikációt.
A Kúria hivatkozott határozata kiemeli azt is, hogy az arányos munkadíj méltányosságból való mérséklésére nincs jogszabályi lehetőség, továbbá az aránytalansági vizsgálatnál számtalan, az adott ügyben felmerülő egyéb körülmény is értékelhető (pl. a bírósági eljárás időtartama, az ügyvédnek az ügyfele érdekében végzett, a perrel összefüggő egyéb tevékenysége), ugyanakkor nem releváns a bíróság véleménye (pl. az milyen arányban áll egy átlagos havi munkabérrel).
Fentiek alapján az elsőfokú bíróság a perköltség mérséklése során nem vizsgálhatta volna azt, hogy az alperes perköltségigénye a felperes kereseti követélésével milyen arányban áll. Alperes képviseletének ellátása, az érdekében elvégzett eljárási cselekmények, továbbá az arányosítás során figyelembe vehető egyéb objektív szempontok ugyanis függetlenek a pertárgy értékétől.
A másodfokú eljárás: a költségjegyzék módosításának megítélése
Az elsőfokú bíróság perköltséget megállapító rendelkezéseivel szemben az alperes fellebbezéssel élt, melynek nyomán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében azonban megváltoztatta és az alperes részére járó elsőfokú perköltség összegét 983.496 forint összegre leszállította, felperest pedig – szemben az alperes által felszámított 880.871 forint összeggel – 113.419 forint összegű másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.
A másodfok jogerős ítéletében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság valóban nem tett eleget a Pp. 346. § (5) bekezdésében foglalt jogi indokolási kötelezettségének, nem végezte el az aránytalanság vizsgálatát a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenység és az ügyvédi munkadíj egybevetésével, ezért azt a másodfokú eljárás során azt pótolni kívánta.
A másodfokú bíróság elemzése során arra a következtetésre jutott, hogy az alperesi jogi képviselő által a per folyamán aktualizált költségjegyzékben feltüntetett munkaóra-adatok pontosítása ellentmondásossá teszik a költségfelszámítást. Ennek alapján a határidőben és joghatályosan előterjesztett írásbeli érdemi ellenkérelemhez és viszontválaszhoz kapcsolódó ügyvédi munkavégzést teljes egészében figyelmen kívül hagyta, és az ezek elkészítésére fordított időráfordítás mértékét 0 munkaórában állapította meg. Indokolása szerint az alperesi jogi képviselő ugyanazon perbeli cselekmények tekintetében eltérő munkaóra-ráfordításokat tüntetett fel, a bíróság pedig nem tartotta feladatának sem a jogi képviselő munkájának tartalmi vagy mennyiségi értékelését, sem az egyes felszámítások közötti választást. Ezen érvelés azt eredményezte, hogy a másodfokú bíróság e perbeli cselekmények ügyvédi munkaráfordításának megtérítését teljes egészében kizárta.
Megjegyzendő, hogy a bíróság hasonló módon járt el egy további – 9 ügyvédi munkaórát igénylő – beadvány tekintetében is, amelyet iratellenes módon hatálytalannak minősített annak ellenére, hogy annak benyújtására kifejezetten bírósági felhívás alapján került sor.
A felülvizsgálati eljárás és a Kúria döntése
A jogerős másodfokú ítélettel szemben alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melynek a Kúria teljes egészében helyt adott. Ítéletében kifejtette, hogy a Pp. és a Rendelet szabályozása alapján a másodfokú bíróság megalapozottan bírálta felül az elsőfokú bíróságnak a perköltség mérsékléséről tényleges indokolás nélkül meghozott döntését és a jogszabályi előírásoknak megfelelően elemezte a pernyertes alperes perköltség felszámítása alapjául szolgáló, tényleges ügyvédi tevékenységet. Jogerős ítéletében azonban a költségjegyzékben feltüntetett munkaórák módosítása miatt az alperesi ellenkérelem és viszontválasz esetében, továbbá az alperes által előterjesztett, a másodfokú bíróság által tévesen felhívás nélkül előterjesztettnek minősített beadvány esetében jogszabálysértően döntött a pernyertes alperest megillető perköltség összegéről.
Nem foghatott helyt ezért a másodfokú bíróság azon indokolása, amely szerint a felszámított költség mértékét azért nem tudta megítélni, mert a jogi képviselő munkáját nem minősítheti, az eltérő felszámítások közül nem választhat, a költségigény pedig ellentmondásos. A bíróságnak ugyanis sem a költségjegyzékek közötti választásra, sem a jogi képviselői tevékenység minősítésére nem volt szüksége. Kizárólag az alperes által a Pp. 81. § (3) bekezdésében meghatározott határidőn belül előterjesztett utolsó költségjegyzéket kellett volna figyelembe vennie. A Pp. ugyanis nem zárja ki a költségjegyzék folyamatos aktualizálásának lehetőségét, és nem ír elő olyan követelményt, hogy a korábban feltüntetett munkaórák módosítását a félnek külön indokolnia kellene. E követelmény hiányának indoka pedig az, hogy a perköltség-megtérítési igény nem része a keresetnek, tehát annak változtatásra a keresetváltoztatásra irányadó szabályok nem alkalmazhatók, arra az anyagi pervezetés hatóköre nem terjed ki.
A Kúria ítéletében egyértelműen rögzítette, hogy a Pp. csupán a költségjegyzék előterjesztésének végső határidejét rögzíti, ugyanakkor nem zárja ki az előterjesztett költségigény későbbi módosítását. Ez a per során felmerülő további percselekményekből – így különösen tárgyalási részvételből, észrevételek megtételéből vagy újabb beadványok előterjesztéséből – okszerűen következik, de indokolhatja a korábbi költségigény korrekciója is, amennyiben annak tartalma téves adatközlés vagy számszaki hiba miatt pontosításra szorul. Vagyis a felszámított perköltség összegének módosítása nem értékelhető a perköltséget érvényesítő alperes terhére.
A Kúria döntésének eredménye
A Kúria ítéletében a jogerős másodfokú ítéletet a fellebbezett részben hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét a perköltség tekintetében megváltoztatta és az alperesnek járó elsőfokú perköltség összegét – a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra is figyelemmel – 1 500 000 forintról 4 080 681 forintra, míg a másodfokú perköltség összegét 880 871 forintra felemelte, határozott továbbá az alperesnek járó felülvizsgálati perköltség összegéről is.
Szerző: dr. Hegedűs Eszter
