A közúti közlekedés biztonsága nagymértékben függ a járművezetők testi és pszichés állapotától. Bár a járművezető mindenkori vezetési képessége nem vizsgálható, az egészségi állapottal összefüggő kockázatok csökkentése érdekében a közúti járművezetők egészségi alkalmasságának megállapításáról szóló rendelet részletesen szabályozza a gépjárművezetők alkalmassági vizsgálatának szabályait. De milyen felelőssége van az orvosnak az alkalmassági vizsgálat során?
A jogszabály nem csupán a vizsgálat kezdeményezésének feltételeit határozza meg, hanem egyértelmű kötelezettségeket is ró az orvosokra. Téves lenne azt gondolni, hogy az orvos kizárólag a beteg kezdeményezésére köteles vizsgálni az alkalmasságot, a gyógyító munka során ugyanis bármikor előfordulhat, hogy a beteg olyan állapota válik ismertté, amely a járművezetés biztonságát befolyásolhatja.
A soron kívüli vizsgálat kötelező esetei és kezdeményezése
A 13/1992. (VI. 26.) NM rendelet 20–21. §-ai szerint minden orvos köteles soron kívüli egészségi alkalmassági vizsgálatot kezdeményezni, ha a vizsgált személynél az alábbi állapotok valamelyike fennáll: pszichiátriai betegség vagy annak maradványtünetei, tudatzavar, epilepsziás tünetek, a közlekedésben való biztonságos részvételt befolyásoló látás- vagy hallászavar, a mozgásképesség vagy koordináció tartós zavarai, alkohol- vagy kábítószerfüggőség. Ezekben az esetekben az alkalmasság elbírálását nem a kezelőorvos végzi, hanem az arra kijelölt elsőfokú orvosszakértői bizottság.
A gépjárművezetési jogosultság elvesztése érzékeny téma, amely a beteg életminőségére és adott esetben akár a megélhetésére is hatással lehet, azonban a fenti állapotok esetén a kezelőorvos nem mérlegelhet, a vizsgálat elindítása kötelező, függetlenül a beteg vagy a hozzátartozók véleményétől, ennek elmulasztása az orvos felelősségre vonását eredményezheti.
A kezelőorvos kötelezettsége több szinten jelenik meg:
- felismerés és döntéshozatal: a diagnózis felállításakor vagy állapotromlás észlelésekor az orvosnak szakmai szempontból mérlegelnie kell, hogy fennáll-e a járművezetés biztonságát veszélyeztető tényező.
- kezdeményezés: amennyiben a kockázat megállapítható, úgy fel kell mérni, hogy a beteg rendelkezik-e jogosítvánnyal, és ha igen, soron kívüli alkalmassági vizsgálatot kell kezdeményezni az első fokon eljáró szervnél, amely lehet a beteg háziorvosa, a foglalkozás-egészségügyi orvos, az illetékes szakellátó hely, illetve orvosszakértői bizottság.
- tájékoztatás: a beteg részletes tájékoztatása elengedhetetlen, a betegnek tisztában kell lennie azzal, hogy egészségi állapota alapján a gépjárművezetésre nem feltétlenül alkalmas, továbbá ismertetni kell vele a folyamat várható lépéseit. Célszerű a beteggel közösen áttekinteni, hogy pontosan milyen jogosítvány-kategóriával rendelkezik, az alapján melyik alkalmassági csoportba tartozik, és ennek megfelelően mely szervhez kerül majd az ügye.
- dokumentáció: a gépjárművezetési képességet befolyásoló állapot diagnosztizálása esetén mindenképp rögzíteni javasolt, hogy a beteg nyilatkozata szerint rendelkezik-e jogosítvánnyal vagy sem. Amennyiben a soron kívüli alkalmassági vizsgálat kezdeményezésére kerül sor, annak tényét és indokát a beteg egészségügyi dokumentációjában rögzíteni kell.
Kiket lehet bevonni az eljárásba?
A közúti járművezetők egészségi alkalmasságának megítélése több szintű hatósági és szakértői rendszeren keresztül valósul meg. A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról szóló 74/2015. (III. 30.) Korm. rendelet alapján a fővárosi és megyei kormányhivatalok – a Pest Megyei Kormányhivatal kivételével – látják el az elsőfokon eljáró rehabilitációs hatóság, rehabilitációs szakértői szerv, illetve orvosszakértői szerv feladatait, szakkérdésként vizsgálják a járművezetők egészségi alkalmasságát. A soron kívüli vizsgálat kezdeményezése azonban nem náluk, hanem az első fokon eljáró vizsgálatra jogosult orvosnál történik, az ok pontos megjelölésével. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a soron kívüli alkalmassági vizsgálatot megalapozó diagnózist megállapító orvos a választott háziorvost, a lakóhely szerint illetékes háziorvost vagy a foglalkozás-egészségügyi szolgálatot köteles értesíteni, és nem az alkalmasság érdemi elbírálását végző, kijelölt szakértői szervet kell közvetlenül megkeresni- feltéve természetesen, hogy a diagnózist felállító orvos nem maga jár el első fokon.
Lényeges, hogy a megkeresésben az orvos kizárólag a soron kívüli alkalmassági vizsgálat kezdeményezésének indokát köteles megjelölni, azonban ezt meghaladó körben egészségügyi adatokat nem adhat át az alkalmassági vizsgálatot végző szervnek. A gépjárművezetőt ugyanis együttműködési kötelezettség terheli, és az alkalmassági vizsgálat elvégzéséhez szükséges egészségügyi dokumentációt maga köteles a vizsgálat során rendelkezésre bocsátani.
Az orvosi felelősség kérdése
Az orvos döntése közvetlen hatással van a közlekedés biztonságára, hiszen egy kezeletlen epilepsziás beteg, súlyos látáscsökkenéssel küzdő sofőr vagy alkoholbeteg gépjárművezető saját és mások életét is veszélyeztetheti a közutakon. Bár a gyakorlatban ez számos esetben konfliktust szül az orvos és a beteg között, a jogszabályok világosan meghatározzák az orvos kötelezettségeit és annak elmulasztása esetén – különösen egy sajnálatosan bekövetkezett baleset esetén – akár az orvos felelősségre vonása is megtörténhet.
Az orvosnak egyfelől a beteg érdekeit kell szolgálnia, biztosítani kell a megfelelő és alapos gyógykezelést, a teljes körű tájékoztatást, másfelől azonban a társadalom biztonságát is védenie kell, ha a beteg állapota a biztonságos gépjárművezetést nem teszi lehetővé. E két szempont összehangolása teszi a soron kívüli alkalmassági vizsgálatok kezdeményezését összetett, de közlekedésbiztonsági szempontból nélkülözhetetlen feladattá.
A cikk eredetileg a MedicalOnline felületén jelent meg.